Ezt a könyvet a barátaimnak köszönhetem – négylábúaknak, kétlábúaknak –, akik inspiráltak és biztattak arra, hogy írjak. A következő történetek nemcsak az életemről szólnak, de betekintést adnak egy több mint harminc éve praktizáló állatorvos hétköznapjaiba és az állatorvosi hivatásnak abba a különös, titkos intimitásába, ahol nemcsak az ember gyógyítja az állatokat, hanem az állatok is gyógyítják az embert: reményt nyújtva, hogy van még a világban ártatlanság, szelídség, szépség, jóság. Minden állatunk egy kapu az édenkertbe, a mi saját, személyes átjárónk a bűnbeesés előtti időkbe, ezért is tartjuk és szeretjük annyira őket, ezeket a szőrös és tollas örök gyerekeket csupán önmagukért, csak azért, mert vannak. Minden itt olvasható történet igaz, nem tettem hozzá és nem vettem el semmit, legfeljebb észrevettem olyan dolgokat is, amikre mások talán nem figyelnének.

Nagyon jó viszonyban vagyok az állatorvosokkal a kutyák miatt. Az írásaim fellendítették a forgalmukat, nekem pedig, ha imádott Gusztimat valamiért nem érem el, rendelkezésemre állnak az ország bármely részén. Ilyen helyzetben ismertem meg a könyv szerzőjét is, akihez a gondatlanságból agyonetetett Jankát vittük. Én csak egy aprócska csontot adtam neki, de a hat vendég nálunk ugyanazt gondolta, mint én, egy pici darab nem számít, és olyan kedvesen kéri. Hét már számított. A doktor úr, a szerző, nem az
orvostudományok magaslatairól szólt nekem, hogy tegye a kutyáját a vizsgálóasztalra, hanem mint minden rendes kutyabarát ember, leguggolt Jankához, és beszélgetett vele. Megegyeztek, feltette a vizsgálóasztalra… Janka a második és a harmadik alkalommal is szívesen jött a rendelőbe.
Szóval ilyen állatorvos a szerző. Ha viszont elolvassák ezeket a „jegyzeteket”,  kiderül, hogy nemcsak a kutyákkal, de minden állattal jól megvan, történetei nemcsak egy-egy állatorvosi problémáról szólnak, hanem az állat és az ember különleges kapcsolatairól is. A doktor úr szerencsére nemcsak az orvosláshoz ért, remek tolla van, és egy-egy esetből érdekes, izgalmas történetek kerekedtek ki, melyeket minden állatszerető ember szívesen olvashat.
Csányi Vilmos

Első novelláskötetem, melynek címe Egy állatorvos történetei – nem csak állatokról 2019 augusztusában jelent meg. Az olvasóknak nagyon tetszett, és sokan közülük buzdítottak arra, ne hagyjam abba az írást. Folytassa, Doki!
Szerencsémre az állatorvosi munka tálcán kínálja a történeteket. Az első könyvemben a személyes élettörténetem mint gyöngysor a gyöngyöket, úgy köti össze a rövid novellákat a gyerekkoromtól napjainkig, amikor már nemcsak praktizálok, hanem magam is gazdálkodom, egy farmon élek saját állataim társaságában, akik sok elbeszélés főszereplői lettek.
A második könyvben az elsőből kimaradt történetek ugyanezt a vonalat viszik tovább. Annyiban más egy kicsit ez a könyv, hogy az állatok mellett még nagyobb jelentőséget kapnak a velük élő emberek. Több mint harminc éves praxisom során ugyanis azt vettem észre, hogy a társállatok – mint a család sokszor legempatikusabb tagjai – tünethordozóként magukra veszik a diszfunkcionális családi dinamikát, és végül ez lesz a kialakult betegségük valódi oka. Ilyen esetekben csak akkor várható gyógyulás, ha az állatokkal együtt élő emberek is készek változtatni a szokásaikon és gondolkodásukon.
Az állatorvosnak ezért nemcsak a páciensére, de annak gazdájára is maximálisan figyelni kell. A modern, leletekre koncentráló, specialista szakembereket igénylő gyógyítás gyakran megfeledkezik az emberről, aki a póráz végét fogja és akinek az állat ki van szolgáltatva.
Ezt a szemléletet tekintve a könyvem különbözik más állatorvos írók munkáitól.
Remélem, hogy az olvasók ugyanúgy fogják szeretni, mint az első kötetet.

Mezőlak, 2021. április 30.
Bujáky Miklós

Folytassa, doktor, mert remek élményeket szerez írásaival az olvasóknak. Sok izgalmas, néha megható, de mindig elgondolkoztató történetet kapunk kutyákról, macskákról, kecskékről és legfőképpen emberekről.
A doktor úr nem csak állatorvosi szemmel figyeli a rendelőjébe érkező párost. Ugyan a szakmai munka a legfontosabb, reménytelen esetek is jóra fordulhatnak, ha az orvos érti a dolgát, de ő a gazdákat, az embereket is figyeli. Meg kell állapítanom, kiváló humánetológus. Történeteiben a beteg kutya és a sokszor pszichológusi figyelemre szoruló gazda egyformán érdekli, és a saját keretei között igyekszik mindkettőn segíteni.
Bár az ember azt képzeli, hogy végleg otthagyta az állatvilágot – sokszor teszek eredménytelen kísérleteket, hogy ennek hiábavalóságára embertársaimat figyelmeztessem –, de ha elhagyja a kultúra biztos fogódzkodóit, hamar kiderül, hogy érzelmes, érzékeny és szociális kapcsolataiban úgy reagál, ahogyan állattársai szoktak. Állatorvos számára nyitott könyv. Nagyon elegáns, ahogyan saját magát elhelyezi ebben a komplikált világban. Remekül használja az öniróniát, és elkerüli a szakmai vagy morális dominancia kétes eszközeinek használatát. Aki elolvassa a könyvet, kicsit másképpen fogja látni a világot.
Csányi Vilmos